kezdés: 21:00
belépő nincs.

gödör klub
erzsébet tér
1051

aki örömet akar okozni, az lejön, felismer, megismer
és meghív egy akármire.

Let?¢¬Ä¬ôs make love, for fun.

Ma voltam biciklizni.
Kiélveztem az utolsó napos délutánok egyikét, már ami ezt az évet illeti.
Szóval tekertem az elhagyatott aszfaltúton, közben zenét hallgattam és a szemembe sütött a nap.
æpp Žagar ment, a Szezon.

Hihetetlenül jó volt.
Szabadnak éreztem magam. æs persze függetlennek.

Nemtudom mennyire tartós ez az állapot, ami hasonlatos kicsit a január-februárhoz, csak most több már az eszem.
Mindenesetre ha tartósnak bizonyulna, amit kétlek, akkor úgy gondolom, hogy jelen pillanatban semmi szükségem arra, hogy egy másik személy felborítsa ezt a viszonylagos rendet, nyugalmat, idillt. Még nem. Erre az évre ennyi szenvedés bőven elég volt. Sőt.

Pedig megint lenne olyan, aki.

Just make love, for fun.

Szóval adott a kérdés: van nekem jelenleg egy Sony NW-A3000 típusú lejátszóm. Vegyek-e helyette iPod touch-t?

Igazából az egész kérdés azért vetődött fel bennem, mert anno volt ez a Vaio mizéria, amikor is a Sony szívatott az áraival, a vastag gépeivel és a balfasz eladóival. Ekkore ugyebár szépen átsétáltam a konkurens Apple-hez.
Aztán szépen sorban jöttek az újabb dolgok, amik nem jöttek be a japán óriástól. Amikor beléptek a DSLR piacra, én innovatív megoldásokra számítottam, olyanokra, amelyek a kompakt gépekben is megvannak, pl. a saját F828-as fényképezőmben…erre mindenféle felesleges funkcióval akarják eladni a gépeiket. Innováció, design sehol, de szemérzékelős-autómatikusafókuszálhabelenézek EVF az van, hiába szükségtelen.
Most meg itt van az, hogy 5 hete már, hogy az A3000 ott fekszik a regionális márkaszervízben, mindössze annyi indokkal, hogy adnak új fülhallgatót és kipucolják a gép belsejét. Eredetileg 1 hét volt a határidő. Most 5 hétnél járunk, minden héten felhívtam őket, hogy NA?, mire ők mindig megígérték, hogy a következő hétre aztán már tényleg biztosan elkészülnek vele. Legutóbb épp ezen hét keddjére igérték, ma még mindig semmi. Ok, tisztában vagyok azzal, hogy az Apple magyar szervízesei is lusták és hogy ez nem csak a márkától függ, de most valahogy elegem lett belőlük.

No, de térjünk a tárgyra. Ezek voltak az előzmények ugyebár.
A két lejátszó közötti árrés nem nagy, illetve valójában de, de mivel roppant jó üzleti érzékkel rendelkezem, ezért nagyjából 5-10e forint ráfordításával megúsznám a cserét és így lenne egy új, ismét garanciális lejátszóm (a Sony garanciája nemrég járt le).
A problémáim a következők: a jelenlegi lejátszóm 20GB-os, az iPod legnagyobb verziója viszont legfeljebb 16GB tárkapacitású. Ok, persze, 16GB is sok, csak épp én a mostanit is mobil HDD-nek használtam/használom, így a zene mellett volt rajta rengeteg kép, videó, iskolai dokumentumok, stb…és őszintén szólva ez a 4GB hiányozna nekem eléggé, mert így is az volt a célom, hogy a mostaninál nagyobb tárhelyű cuccot vegyek…de néztem és ugyebár van az iPod classic, de az már megint az a kategória, hogy ok hogy 80GB-os is van belőle, de teljesen felesleges bele a színes kijelző, a videólejátszás, stb. egy 2.5 hüvelykes kijelzőn. æs kattod a HDD-je. A mostanit Sony is pont azért jött be, mert nem volt bennem semmi szarság, remek céleszköz és semmi több. Rendben, ebben a kiszemelt iPodban is van színes display, csak itt már van értelme is a dolognak, mert bár 3.5″ még mindig kicsi, de ebben már van Safari és Wi-Fi, azaz mondjuk tudok vele netezni, ha épp van hot-spot a közelben. æs persze kell a fenének ilyen, ja, de amikor napokig pesten vagyok és FONTOS levelet várok, akkor jóval egyszerűbb és biztonságosabb ezzel kiülni a WestEndbe vagy a Móriczra Gmail-t csekkolni, mint mondjuk a MacBook-kal. Ha pedig figyelembe veszem azt is, hogy éveken belül leakarják fedni a fővárost wireless pontokkal, akkor még jobbnak tűnik ez a szolgáltatás. A fotó és videó ekkora kijelzőn is felesleges szerintem, így is szar a szemem, nem kívánom tovább roncsolni. Ehm.
æs még egy előny, ami az iPod mellett szól (a multitouch képernyő előnyeiről nem írnék inkább, azok magától értetődőek): kompatibilis a MacBook-kal, így mondjuk nem lenne az a szívás, ami most van, hogy néha nemtudom frissíteni a lejátszómat, mert csak PC-hez adták ki a Sonicstage-t…és ez még csak az egyik indok…ugyanis ha sima HDD-ként üzemel a macival, akkor rendszeresen elszáll hibaüzenettel és akkor mindig kéri, hogy nyomjak egy ‘reset’ gombot rajta (lásd az A3000-ről írt cikk képein), tűvel ugyebár. Szuper.
ƒÇ¬ìóó, és ugyebár az iPod mindösszesen 8mm vastag.
A hangminőség szinte biztos, hogy rosszabb, de emberi füllel nemigazán érzékelhető, maximum előbb fájdul meg tőle a fejem. A fülhallgató kaki, ezt már tapasztaltam, de alap dolog, hogy veszek egy Sony Performance fülest vagy netán egy haladó Sennheiser-t.
A Sonyról már írtam anno, első bekezdés első linkje.
Az iPhone vastag, irreálisan drága, kicsi a tárhelye és nincs benne 3G és amúgy sem szeretem az all-in-one készülékeket.

Ehm, szóval?
Nyilván remek nekem, hogy ez a legnagyobb problémám. Nyilván nem ez a legnagyobb problémám, de ez olyan, amiben érdekel a véleményetek.
æs nem, nem vagyok miller sem, csak tényleg alig kellene ráfizetnem a cserére (bár mostanában egyszerre csinálok 125 munkát, úgyhogy pénzem is van, kivéve jelen pillanatban, de…).

blogupdate: mostantól a 21 napnál régebbi posztoknál automatikus záródik a kommentelési lehetőség a mocsok spambotok ellen/miatt, úgyhogy tessék sietni.

The Fountain / A Forrás (2006)

Megelégeltem a nyígást, meg aztán a kép nélküli posztok egyébként is rosszul mutatnak, úgyhogy visszatérek megint a filmekhez (amúgy is jó lenne megállapodni és nem ide-oda csapongani, mint az életben…elvégre ha már fizetek a tárhelyért, akkor illene valami értelmesebb dologra is használni azon kívül, hogy mások oldalait hosztolom…apropó, megújult az img.src - csak ne ie-vel nézd, mert abban a sok png miatt lassú), bár ez most inkább csak egy teória felvázolása, pár soros felvezetéssel. Szóval ne tessék rám furcsán nézni. Köszönöm.

Miután nyerw és ihriel is a figyelmembe ajánlotta a Forrást, úgy gondoltam, tán érdemes lenne megnézni…bár a jelenlegi állapotomban nem tűnt túl előnyösnek egy romantikus drámát elővenni, de mivel más egyébként se akadt itthon, ezért aztán…
Magát a filmet Aronofsky jegyzi (Requiem for a Dream, Pi), ami már garancia a minőségre.
Valahol olvastam, hogy hát milyen szerencsétlen ez a jószág, hogy 6 évig szenvedett ezzel a filmmel…és tény, hogy soknak tűnhet, de egyrészt jó munkához kell az idő, másrészt meg a szép cgi…JA!…hogy ebben a filmben elenyésző a számítógépes grafika, mert amit lehetett, azt kémiai reakciók mikrofotózásával állították elő, nem is akármilyen minőségben (pl. az eme bejegyzés végén szereplő képek), úgyhogy.

Főfőfőszereplőként Aronofsky felesége, Rachel Weisz (aki a filmben Isabel királyné/Izzi) és Hugh Jackman (aki a filmben Tomas/Tommy/Dr. Tom Creo) van megjelölve.
A történet három szálon fut. Ebből az egyik a XVI. században játszódik, a második a jelenkorban, a legutolsó pedig a jövőben, ahol férfi főhősünk egy űrutazó szerepét tölti be. Ez a rész jelenti a film sci-fi részét és egyben ez is a legszebb. Gyönyörű.
Szóval van ez a három szál, de mindhárom szál nagyjából ugyanazt a célt szeretné elérni: azt, hogy férfi főszereplőnk örökké szerelmével lehessen és hogy a halál ennek ne szabhasson gátat. Illetve…pont a halál a film mindegyik szálának a beteljesülése. Vagy a halálon való felülkerekedés. Döntse el mindenki maga.

Elsőre nemigazán értettem, hogy akkor most mégis mi az egész mondanivalója vagy hogy egyáltalán mit hová kellene tennem, de aztán ezen bejegyzése előtt ábrándoztam egyet az egészről és most már tisztább a kép.
ægy is van pár párhuzam, ami nem tiszta, pl. az első szálból ismerős gyűrű hogy kerül oda, hisz hősünk halott. Kétszeresen is. Avagy felemelkedett, de ebben az esetben a jelenkornak nem találom a helyét. A második és harmadik szál közötti összefüggés a tustintából egyértelművé válik, de ez…ez számomra nem. Jó, nem feltétlenül van logikus magyarázat, hisz maguk a szálak egyébként senem ugyanazt az embert ábrázolják (legalábbis szerintem nem), gondolom a köztük lévő kapcsolat inkább a hatás miatt van…és hogy kiteljesedjen az egész. (Ha nem, akkor valaki írja már meg, hogy szerinte miben tévedtem, miért vagyok hülye, stb. Kommentbox.)
A múltban játszódó szál pl valószínűleg nem csak azért köthető a Bibliához, mert az élet fája, stb…hanem mert itt is megjelenik az emberi mohóság, a felelőtlenség, stb.
A jelenkori tökéletesen tükrözi azt, amire a pénzes réteg hajt és amitől az emberek nagy része fél. Azaz harc a halál ellen, mert maga a halál egy betegség és meg kell előzni. æs mivel rossz, ezért félünk tőle. Bár emberünk a végén rájön, hogy mi a körforgás lényege, hogy maga a lét nem csak abban a formában képzelhető el, ahogy most, emberként élünk.
A jövőben játszódó sci-fi rész meg talán a beteljesedés. Számomra ez a rész volt a leginkább drámai, egyszerűen sokkolt. æs ez váltotta ki a legtöbb gondolatot, érzést is belőlem. Jó, azt hiszem mivel amikor megnéztem elég fura állapotban voltam, ezért talán túlságosan is szubjektív az álláspontom, de engem rádöbbentett arra, hogy egyes dolgok mennyire nem időtállók, míg mások mennyire időtlenek, hogy a sors valóban kifürkészhetetlen, hogy néha egyes dolgok megoldása ott van az orrunk előtt, de nem vesszük észre vagy néha de, de elvetjük, vagy hogy sosem tudhatjuk, hogy kivel és mikor kereszteződik az életünk és hogy ez csak egy egyszeri alkalom avagy nem. æs hogy a haláltól talán nem kell félni. Meg hogy egyszer mindenki eléri a céljait, a boldogságot, az időtlenséget, csak kitartás szükségeltetik hozzá. Tudod, we are eternal.

Szívesen olvasnám mások értelmezését is, spoilerekkel akár (ok, ebben a postban is van pár, de nem túl lényegretörők és illúziórombolók).
(Pl. az is eszembe jutott, hogy akár egy vízió is lehetne az egész, mert nemrég olvastam valami hasonlót, hogy a halál előtti pillanatokban az embereknek egy roppant hosszú vízióban van részük és mindez pillanatok alatt játszódik le…így ez az egész lehetne akár az is…az első rész Izzi története, amit ugye halála előtt írt, a második rész a jelen, az sci-fi pedig a vízió, így kerülnek bele a jelenből ismerős valóságos elemek és az a pár párhuzam a múltból…de ezt már elvetettem, csak…)

No, értékelés. A film a mozikban anyagilag bukott, itthon meg el se jutott a mozikig, ha jól emlékszem. Ami persze nem probléma, inkább társadalomkritika. Ma láttam valamelyik boltban lemezen, 3400 pénzért osztogatták, erősen gondolkodóba estem, mert megéri a pénzét.
A látványvilág lenyűgöző, főleg a jövőben játszódó rész. A színészi játék lehetne jobb is, de ide bőven elég ez is. A zene szintén zseniális (Clint Mansell), a film legvégén pl. pont a zene volt az, ami sokkolt. A Death is the Road To Awe utolsó két perce csupa libabőr és hüpp-hüpp. Tessék meghallgatni a MySpaces oldalon.

Már kezdem kínosan érezni magam, hogy megint maximális pontszámot adok egy filmnek, de hát ez van (nyugi, megnéztem a Grindhouse-t és a The Simpsons-t is, ha lesz rá időm, majd szépen lehúzom őket, szóval egyszer minden sorozat véget ér…). Nem nézek meg (többnyire) meggondolatlanul semmit sem, ami nem tetszik arra nem szánok időt (egyébként is kevés van belőle mostanság) és amúgy is nehezen tudom értékelni a zenéket, filmeket, mivel fekete-fehér vagyok, így vagy nagyon tetszik vagy nagyon nem, úgyhogy ez most ismét…

10 pont a 10-ből.

További infók:
IMDb

Radnóti Miklós - Zápor

úgy gyötri a testet utánad a bánat,
úgy röppen a lélek utánad, elébed,
ó, semmi, de semmise már! ez a zápor
sem mossa le rólam a vágyat utánad.

æs a megfelelő zenei körítés itt…
Szívszorítóan szép.

Majd filmezés is lesz, csak most beletemetkeztem a Kátai-diszkográfiába.
22-én megyünk koncertre. Hódmezővásárhelyre.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.