new black olive / dark olive.
belül, címke, csík.
a színek nem jók, szemét kontraszt és félhomály, így szürke. pedig az black olive.

viszont a táska jó. nagyon.
a kialakítás, az elrejthető futárpánt, a kis tépőzáras boxok, a nagy férőhely, a vízlepergetés, a kivehető, logós laptop táska, meg az egész dizájnja, a színek, fú. táskafétis.

Nálam melankólia.

Nálad?

Jó, a cím nem helyes, mert nem csak ott voltam…

Először írnék pár sort a(z) MKE-ről, aztán.
Fotógráfia szakra szeretnék jelentkezni (sic!), ami ugyebár a Képzőművészetin egyáltalán nincs, de a két iskola, mármint a Képző és a volt Iparművészeti, azaz a MOME folyamatosan rivalizál és szidja a másikat, így hát gondoltam utána járok a dolgoknak…
Számomra az MKE csodaszép fogadóterme nem jött be, az meg vicces, hogy az épület többi részén potyog a vakolat, koszosak a falak, etc…de persze nem ez a lényeg…hanem az, hogy a felszerelés nagy része még a rendszerváltás előtti cucc. A géppark is régi, crt-s iMacekből áll, amit az előadó szerint amúgy is roppant keveset használnak, mert a tervezőgrafika szakon nincs rá szükség. Azért fura, hogy a MOME-n ugyanezen a szakon szinte mindent gépen rajzolnak, Mac Pro-n és új iMaceken, a tanároknak pedig MacBook Pro…de itt nem is a felszerelések közti különbség a fura, mert attól még nem lesznek jobbak a pedagógusok, hanem hogy ugyanazt a diplomát kapják a tervezőgrafikusok mindkét helyen, közben meg teljesen más technikákkal dolgoznak, ráadásul nekem az jött le, hogy a MOME-n a fotósok és a tervezőgrafikusok néha összedolgoznak…az MKE-n ez alapból kizárt. Megjegyzem, szerintem a MOME jobb, ha jól gondolom, akkor ma már szinte mindenhol géppel dolgoznak és.

Es akkor jön a MOME másik előnye, hogy sokkal barátságosabb a közeg, a tanárok. Az, hogy a gépek 70%-a már most is Apple, a közeljövőben pedig az összes pc-t kiakarják vágni és helyettük új Maceket venni, az már mellékes…bár azért örömteli. Az meg mókás látvány, amikor az OS X-et eddig csak képeken látó arcok fülig érő mosolyra fakadnak egy iMac és egy rajta futó Preview láttán. (;
Nyilvánvaló, hogy azért a tanárok igyekeznek jobb színben feltüntetni az adott egyetemet, de a visszajelzések is igazolják azt, hogy segítenek a kapcsolatok kiépítésében, stb…
A háttér pedig fontos dolog…ugyebár. Nem biztos, hogy mindenkinek van pénze digitális hátfalra, ugyebár. Itt pedig adott a lehetőség…

Az auditóriumos (omg, az az asztalnyi méretű projektor…) előadás kb. 20 perces volt, ennek felét a diplomamunkák bemutatása tette ki…az első felén a szokásos sablon szöveg ment…bevallom, ezen elaludtam és a mellettem ülő leány vállán ébredtem. Biztos örült nekem.
Az előadás után kb. 1,5 órát beszélgettünk az egyik tanárral, aki a felvételivel kapcsolatban nem mondott semmit, inkább filozofálgatott és a digitális és analóg fotógráfia közötti különbséget hangsúlyozta, meg hogy náluk azzal dolgozunk, amivel akarunk. Persze ettől függetlenül nem lenne rossz, ha beszereznénk egy középformátumú gépet, mert szerinte az már nem nagy anyagi költség. Persze, mennyi is egy olyan, minimum 500.000 ft?
Aztán volt egy szöveg a narratív tartalomról, meg hogy nem a technika számít, sokkal inkább figyelnek a felvételi során arra, hogy “mennyire látunk jól”…ezt nem részletezném, tessék valami third eye-szerű dologra gondolni, mert nagyjából arról beszélt az, aki. Légy tehetséges, legyen lelke a képeidnek és nyert ügyed van. E!
Fontos az is, hogy a mindennapi élet dolgaival tisztában legyünk, nem feltétlenül az az előnyös, ha a fotósok és kiállítók nevein kívül másról nem tudunk beszélni… Tavaly például állandóan Simonyiról kérdezgettek, de a legtöbb embernek nem volt róla fogalma, hogy ki ő. æs azt sem szeretik, amikor valaki felkészítőre jár és a felkészítőjének a stílusát átveszi (valamennyire). Meg azokat sem szeretik, akik sokadszorra próbálkoznak. æs a társaságba bele nem illő embereket szintén nem kedvelik. Viszont az jó, ha elegánsan nagyképű vagy, továbbá mivel a felvételin analóg géppel kell dolgozni, ezért jó, ha azt is megtanulod használni. Előhívni nem kell, azt megteszik ők.
Az iskolai kantin szintén jó dolog, van csapolt sör, mindenféle rövid, olcsó és jó kaja, óvszer, meg hangulatos zene, képek, minden.

Összefoglalva: ez az egyetem első látásra nagyon jónak tűnik (kivéve az építész szakot…), a hallgatók szerint is az. Az külön pozitív, hogy míg sokszor az életben sincs szabadakarat, mert mások kénye-kedve szerint alakítjuk, alakítjátok a dolgokat, az egyetemeken pedig vagy szarnak az emberre vagy minden lépésedben korlátoznak, addig itt (állítólag) nem…mert nem magukat akarják bennünk reprodukálni, hanem új gondolkodású, újítani tudó, saját egyéniséggel és stílussal rendelkező diplomásokat szeretnének.
Bekerülni viszont BASZOTTUL nehéz. Főleg, mivel 3xx jelentkező közül választják ki a szerencsés 12 embert. Nyilván nem fog sikerülni, de egyértelmű, hogy sikerülni fog. Nem fogom fel görcsösen…ha nem sikerülne, akkor megyek Skóciába fél évre, utána meg majd lesz valahogy.

Nem írtam le mindent, de most ennyi jött ki.
Ez is rosszul. Nyeh.

Voltam amúgy MKE-s gólyabálon is, csütörtökön, a Gödörben.
Just make love, for fun vagy talán MKE gólyabál, for fun. Komolytalan vagyok most.
Mindenesetre érdekes arcok voltak ott. Szimpatikusak. Többnyire. úgyhogy azért nem volt rossz este.

Egyébiránt megint lekéstem a vonatot, ne aludtam semmit, elfogyott az összes pénzem, de legalább lett szép táskám, tegnap voltam fotózni, annak pedig szarráázás lett a vége. De boldogan konstantáltam, hogy az eltervezett 5 képből 2-re volt időm és a nem weatherproof F828-asom is kibírta azt a 25 percnyi esőben ázást, aminek hirtelen felindulásból kitettem.

Az meg mekkora már, hogy a The Fishy Slipbe belefér a laptop, a fényképező, a tartozékok és még az állvány is?

Ez még egy régebbi, szarabb. Germánszáj.
A kancsal és szar szemét még fixálás előtt javítottam, csak újrafényképezni már nem volt kedvem.