Amélie csodálatos élete / Le fabuleux destin d’Amélie Poulain (2001)

Tegnap reggel nyolckor meghozta a GLS-es bácsi a Vicarious dvd-t.
Aaa, de most nem erről akartam írni.
Karácsonyra a címben szereplő dvd-t kaptam az egyik kedves ismerősömtől, így mondhatni kötelezve lettem a film megnézésére.
Az ünnepekben a nagy családi szeretetben úszkálva akadt egy kis időm megnézni a filmet, először a dvd-t (francia nyelven, magyar felirattal, mert ugyebár sznob köcsög vagyok), másodjára pedig épp a tvben adták szinkronnal, szal’ ha már ott jártam, akkor miért ne.

A történetről nincs mit írni. Az elején a szereplők rövid ismertetésével indít, majd megérkezve a jelenbe, Amélie talál a lakásában egy elrejtett dobozt és kötelességének érzi, hogy azt visszajuttassa annak, aki anno elhelyezte oda, ahová. Ha sikerül, az egy jel, ha pedig nem, nos…az is egy jel. Aztán ez a dolog cselekmények sokaságát indítja el és Amélie megváltoztatja egy tucatnyi ember életét, mert az ugye neki nem feladat.

Hm, igazából aranyos film volt, tetszett is és jó volt kicsit kiszakadni az agyalós, teóriák szövögetésére késztető filmek sokaságából és tényleg őszintén tudtam mosolyogni ebben a kb. 120 percben.
Két problémám akadat, de ez is inkább személyes jellegű.

Az első Audrey Tautouhoz kapcsolódik, akiről egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy szép-e avagy nem. Az egyik pillanatban annak láttam, aztán a következő jelenetben meg nem, így egyelőre megegyeztem magammal annyiban, hogy nagyon szépek az arcvonásai és elragadó a személye. Utóbbi azért lényeges, mert ez a film egy másik női színésszel a főszerepben valószínűleg csak tucatmozi lenne. Szóval végre ismét egy film, ami a színészek játékával nyert meg magának, mert Amélie karaktere elbűvölő és az ember képes percek alatt beleszeretni (főleg akkor, ha olyan szeretethiányos egyed, mint én). Hm.

A másik problémám viszont pont a kis részleteken való agyaláshoz köthető, mert valahogy az utóbbi időkben felém áradó Lynch nevéhez kötődő mozik miatt a film elején lévő kis rövidebb ismertetés, mint például az, hogy Amelie szereti kanállal a karamell tetejét betörni vagy szeret kacsázni, számomra értelem nélkül maradtak (egy ideig). Egyik sem kapcsolódott a történethez érdemben…akkor meg minek? Ja, persze, ez egy ilyen film, nem feltétlenül kell mindennek fontos szerepet tulajdonítani, egy picit hozzátesz a karakter jelleméhez és kész. Azt hiszem mostanában igyekszem túlbonyolítani mindent.

ƒÇ¬úhm, izé, szóval aki még nem látta és szeretni egy kicsit mosolyogni vagy csak Audrey Tautou rajongó, az nézze meg - bár kétlem, hogy lenne még olyan, aki ne látta volna akár dvd-n, akár moziban vagy netán a tvben.
Engem a főszereplőből sugárzó pozitívság és életkedv, meg a hozzá kapcsolódó kis apróságok (amin ugyebár először idióta módon agyaltam) fogtak meg és egy keveset javított is az életkedvemen, ami nálam elég ritka. Ergo még pont belefér a 2007-es év legjobb filmélményei közé.
(Talán nem késő este kellene ilyen filmről írnom, meg amúgy sem kellene filmről írnom, mert nem megy túl jól, de a zenés poszt hasznosságától lelkesedve nem bírtam megállni a dolgot. E!)
A pontszám ismét azzal indokolható, hogy céltudatosan csak olyan filmeket nézek meg, amiről már előre tudom, hogy nem elfecsérelt idő. Azonban jelen esetben ez most nem az én döntésem volt, de úgy tűnik ilyen könnyen kiismerhető vagyok…

10 pont a 10-ből.

További infók:
IMDb

ennyire idióta is csak én lehetek.
a szokásos napi filmezés után írtam egy levelet valakinek, akivel akkor szoktam beszélni, amikor néha (mostanában szerencsére egyre kevésbé) rámtör az előző posztban tapasztalható dolog. most is épp neki írtam volna, persze új levelet kezdve. aztán annyira sikerült odafigyelnem a címzettre, hogy végül nem a címzettnek üzentem, hanem annak a valakinek küldtem el a levelet, akihez az kapcsolódik.

(more)

No, van egy kis szunetem, s gondoltam osszedobok egy zenes posztot ebben a par percben, mig nem kell szeretni.

Stealpot - Indian Salon (2007)

Ok mar voltak itt nem is olyan reg.
Aztan azota kiderult, hogy van idei album is, amit vegul tegnap sikerult is beszereznem es hat siman beferne az idei ev top albumai koze.
Sok valtozas nincs a Mass Mess.AGE albumhoz kepest, nujazz, de itt tobb az enek, es vegre nem csak angolul szovegelnek. Plusz van egy bizonyos Jazzcore in the Rock Opera cimu szam, ami nalam az ev legjobb tetele. Szoval Isten aldja a lengyeleket. Es Zalkat.
Zenerol sosem tudtam irni, mindig a jo es a nagyon jo jelzokkel kiserve igyekeztem raeroszakolni az ismeroseimre a sajat kedvenceimet. Persze tobbnyire sikerult is, ami a modszerem eletkepesseget bizonyitja. Ugyhogy aki kedvet kapott es mondjuk az elozo Stealpot is bejott neki, annak katt ide.

9 es 1/2 pont a 10-bol.

The John Butler Trio - Sunrise Over Sea (2004)

Ilyen is volt mar ezen az oldalon. Egeszen konkretan a Zebra klipje.
Allitolag reggae, szerintem meg indie.
Igazabol errol aztan tenyleg nem lehet mit meselni, egyszeruen jo, kellemes hallgatni. A plusz a hasonlo zenekhez kepest tan a nehol hatalmas erovel arado optimizmus, ami szerintem siman visszavezetheto arra, hogy ezek bizony ausztralok. Amit viszont nem ertek, az a hangulati ingadozas, mert bizony vannak szomorkasabb dalok is. Szal’? (Lehet figyelnem kellene a szovegekre?)
Link ehhez nincs, mivel aki akarja, az fel perc alatt lehuzza majd torrentrol.

8 pont a 10-bol.

Neurosis - Given to the Rising (2007)

No, ez nem eppen az a tipikus zene, amit az ember ilyen esteken hallgatni szokott. En sem teszem.
Tavaly nem jott be. Nagyon nem jott be. Most viszont nagyon tetszik. Nem tudom, hogy a hangulatomra vezetheto-e vissza, de ez mindegy is.
Es most tunt fel igazan, hogy mirol beszelnek azok, akik a Mastodont hozzajuk hasonlitjak. Es ooo, tenyleg!
Persze ez joval borongosabb sludge, de azert szeretjuk. Mert szep.
A cimado dal pedig slager.
Ez is szedheto torrentrol, vagy pedig.

9 pont a 10-bol.

Ennyi lenne igazabol, mar amugy is hivnak vissza es a finom fuszeres team is elfogyott, ugyhogy nincs mas, ami itt tartson.
Aki kritikat es normalis leirast vart, az meg menjen rockmagazinozni.

Tovabbi kellemes unnepeket mindenkinek.

Van ez a posztom a Forrasrol, amirol mar par hete is tudtam, hogy sok-sok karakternyi hulyeseg.
Aztan a sokadik megtekintes utan mar nyilvanvalova valt, hogy nem az elso ‘talalkozasunk’ utan kellett volna irnom rola.

Ehm.

Az egesz film lenyege osszefoglalhato abban az egy mondatban, ami amugy az OST legjobb szamanak is a cime:
Death is the Road to Awe.

Es ha mar kiegeszitesek, akkor volt ez a posztom, amibol kimaradt az a mondat, hogy:
‘Ha igy viselkedunk, akkor valoban a masikat csapjuk be, vagy inkabb sajat magunkat?’

Aaa, es vegre van mukodo telefonom! Ergo tudok sms-t olvasni, stb, mert ennek mukodik az ‘ok’ gombja. Hurra.
Ja, es fizetnem sem kellett erte, ugyhogy ennel gazdasagosabban mar nem oldhattam volna meg ezt a problemat.
Htx annak, akitol. Amelinda.

Amugy ujra felfedeztem magamnak a 10,000 Days-t, most epp a cimado dalba buzultam bele. A szoveg es a hangulat lenyugozoen jo. Persze a zenevel eddig sem vot bajom, szerettem, csak a zenekar egoja basz fel, meg a ‘esmilyennektalaljatokavarostmegsosemjartatokitt, demarjartunkpragaban, deeznempragahanembudapest, bocsinemtudtam’ tipusu bunko elszolasok.

Meg lenne mit irnom, de hianyzik a kedv.
Igazabol ezt sem akartam publikalni…

Bekes es boldog karacsonyt mindenkinek!
Az enyem nem tudom mennyire lesz az…most epp Neurosis szol.
Egyebkent az Indexen van ez a teszt. Az utolsó opcio a “A Roots, Blody Roots a Sepulturától”. Na most az a helyzet, hogy tavaly pont az szolt itthon 24-en. (;