hát így hm, képen nem jó.
ilyen formában a haja konkrétan egy szardarab.
mindegy.
(rendeltem egy ashes and snow könyvet (no. 4), mert elég szép darabnak tűnik. a videó szintén. aki meg még nem látta a képeket, az most azonnal…mert az ilyen dolgok miatt jó élni.)
(és vajon melyik bookletből való a kép?)
Megint ilyenek szólnak. Mármint néha.
Tegnap voltunk a Nemzeti Galériában, megnéztük a novemberben sztornózott Vaszaryt és a nem olyan rég megnyílt Zichyt. Jött Pász is, aki remélem nem unta nagyon a dolgot.
Nem tartanék művészettörténeti bemutatót, az ugyanis van ezer helyen a neten, inkább csak leírnám, hogy tetszett-e avagy nem.
Zichyvel kezdtünk, amin eléggé megdöbbentem, mert bár sejtettem, hogy nem akármilyen rajzokat fogok látni, de ilyen részletgazdagságú képekre álmaimban sem számítottam. Sokszor fotó-hatásúak voltak, így a kiállítás 70%-t pislogással töltöttem centiméterekre az adott aquarelltől, mert távolabbról persze már nem láttam a 2mm2-nyi területen a fegyverével és az árnyékával megrajzolt katonát. A terem légkondícionált, a páratartalom elég magas, a tárlatvezetés pedig szörnyen lassú, ergo a fejfájás garantált, de attól még erősen ajánlott.
Erre tovább…
Vaszary életművét felvonultató kiállítás kevésbé jött be, azt hiszem ez főként annak volt köszönhető, hogy tőle sokkal többet vártam, másrészt pedig már alig álltam a lábamon. A 9 teremre felosztott kiállítás első felében az első szárnypróbálgatásokat tekinthettük meg, itt még többnyire akadémista festményekkel + Aranykor, ami az áttörést jelentette, aztán szépen haladtunk a korral, Fekete kalapos nő, Nő macskával, Morfinista, Akt virágok között, izé. Nekem ezek tetszettek többnyire. æs persze a prospektuson is ezek vannak, ahha. :c
A kiállítás végén még egy videót lehetett megtekinteni, ezt kihagytam.
Ez annyira nem highly recommended, de akit érdekel, az itt…
Utána hazaút, gyorssal, s mint ahogy odafelé sem, úgy ezúttal sem sikerült aludnom, lévén Amélie (ő az első ember, akinek nem jött be a Forrás, hm) szóvaltartott végig, meg izé, így jelenleg is küzdöm az alvással, de majd legközelebb…)
Amúgy azt hiszem meggyógyultam, legalábbis kevésbé fáj már, bár ez nem feltétlenül csak pozitív, mert most is megy még a bazdmegolás, hogy mennyi mindent másképpen lehetett/kellett volna - de hát ez van.
Februárban lesz ColorStar szerény kis szülővárosomban.
Örülés.
Menjetek kiállításra ti is.
(hi betta)
Don’t Save Us From The Flames
Mocsok popzene ez a szám, a klip meg bugyuta, de akkor is imádom.
