Nagyjabol 3 honapja voltam latogatoban, bunko modon csinaltam egy skiccet es egy fotot, most az alapjan meg javitgattam. Mielott meg valaki felteszi a kerdest, igen, a nagyapam egy tunde.
Mint az a minosegen lathato, szkennelni most sem tudok, mert nem vettem patront a nyomtatoba. A ketto (szkenneles – ures patron) kozotti osszefuggest pedig meg mindig nem latom. De koszi neked, Canon.
Oke, szoval ebben a szep epuletben van a Visart (es a Modart). Es ez meg egy elonyos kep, haha.
Amugy azon tul, hogy leszarom, nyilvan ti is, csak valaki benevezett a Goldenblog foto kategoriajaba es gondoltam akkor mar posztolok parat, ertve vagyok, nem?
Fotózva. A Canon MP540-es multifunkciós foshalmaz nem enged szkennelni, mert nincs benne a szövegek printeléséhez szükséges fekete patron. Nyilván költői lesz a kérdés, de mégis mi köze a két dolognak egymáshoz?
Eloszor fej, aztan mumia, vegul hegy. Kepeslapra valo klise. Nem?
A sajat “muveidet” elajandekozni amugy ketes erzes, mert egyresz barhogy is sikerult, megiscsak egy darab beloled, masreszt viszont feszelyez, hogy a cimzett mikent ertekeli ezt. Raadasul eppen ezert sok onbizalomrol vallhat maga a tett, azaz hogy kesznek es eleg kepzettnek erzed magad arra, hogy a kepedet egy masik lakasban kiallitsak – bizva abban, hogy nem csak szerinted vallalhato az a bizonyos osszemocskolt papirfelulet.
Persze az igazi kerdes az, hogy tenyleg ennyire komplex az egesz hattere avagy csak a tul sok kave kenyszeriti felesleges korokre az agyamat?
Volt fesztival, illetve az elso magyar atomkiserlet.
Akartam elo kozvetitest via twitter, mert mostanaban az meno dolog, de egyreszt akadt jobb dolgom, masreszt meg rajottem, hogy lemondtam a mobilnetet.
Mindenesetre sokakkal ellentetben nekem bejott Marilyn Manson koncertje, pedig egyaltalan nem kedvelem.
♥
eventually we find our way