Mult heten leadott grafikai tervezes feladat, 9 darab, 12×12 centimeteres rajz/festmeny/foto/montazs/barmifele munka. A a lenyeg, hogy a kepek mindegyiken csakis a megadott 9 szimbolum (kor, haromszog, negyzet, teglalap, otszog, sokszog, vonal, ives vonal, vegyes/egyeni) egyike szerepelhet, mindekozben izgalmas kompoziciot letrehozva.
En erre a feladatra csinaltam osszesen kb. 20 kepet, amibol vegul a fenti kilenc lett kivalasztva, olyan szempontok szerint, mint leptek, fekete/feher aranya - igy kerult az egysegesseg jegyeben a sorozatba par onmagaban gyengebb valtozat is. (A kovetkezo heti (azaz mara elkeszitett) munka az volt, hogy 3 darab 22×22 centis feluleten komponaljunk ossze 3 kivalasztott kepet tipografiai elemekkel (gyik: betukkel) ugy, hogy megmaradjon az eredeti hangulat - ehhez pedig mar nem feltetlenul az elobbi 9 fenykepbol valogattam csupan, mint az majd kesobb lathato is lesz.)
Ehm, kb. ennyi lenne. Mult heten csinaltam egy mokas stickert is, de azert meg leszedne a fejemet a sok kis USA gyermek, ugyhogy egyelore marad a merevlemezemen.

Mas: a jobboldali (marmint, erted…) del.icio.us barban is linkelt MAKI neven futo grafikus par egyik konyvet akarjuk/fogjuk megrendelni paran a sulibol, megpedig ezt. Csak azert irok itt errol, meg bar maga a konyv 13 euro, de a postakoltseg 15, viszont van egy olyan kitetel, hogy 50 euro feletti rendeles eseten utobbit elengedik, ezert aztan aktivan gyujtuk a megrendeleseket, minek eredmenyekeppen mar eljutottunk 30 euroig. Ergo ha valakinek kellene ez a konyv, vagy az emlitett webshopbol megtetszett neki valami es szivesen rendelne, akkor legyel mar olyan jo arc, hogy magadat is megkimelve tarsulsz hozzank, s ezzel te is mentesulsz a postakoltseg alol (vagy ha nem leszunk elegen, akkor is minimum negyedelodik az a bizonyos osszeg).

Ohh, en mostanaban iszonyatosan rakattantam Daniel Licht (Dexter OST) trackjeire - tegyetek ti is ezt.

Valami egészen furcsa történt tegnap este. Elmentem egy olyan zenekar koncertjére, ami idehaza hallgatva nem tetszett túlzottan… éééés hatalmasat csalódtam - nyilván pozitívan. (Ezt az előző két mondatot lehet így…?)

Szóval volt ez a koncert, ezzel a bandával, akiknek mindig mindenhol máshogy látom leírva a nevét…ja, Thee Silver Mt. Zion Memorial Orchestra and The Tra-la-laband. Most így.

Egyszerűen más volt. Más volt így hallani, hogy közben láttad a zenészek arcát, akik _tényleg_ teljes átéléssel, szinte egy emberként zenéltek. Más volt így hallani, hogy hallottad a zenét, a hegedűt, a másik hegedűt, blabla, míg a stúdiólemezeken inkább csak a kántálást hallod. Aztán megint más volt az, hogy itthon hallgatva valahogy narkós állatokat képzeltem a zenészek mögé, holott nem. Nagyon nem. És még sorolhatnám…
(Ohh, és kb. szerelmes lettem a hegedűs leányokba. Egyszerűen látni őket, ahogyon, amilyen átszellemültem zenéltek…ahhh… <3)

Egyébként…
Maga a koncert úgy másfél órán át tarthatott, kétszeri visszatapsolást követően kezdhették meg lehordani cuccaikat a zenészek az x emelet magas Corvintetőről. Ehh.
A hangosítás lehetett volna jobb, de még így is túlteljesítette a helyhez fűzött várakozásaimat. (Annak aki még esetleg nem járt volna a Corvintetőn: olyan mint egy kínai étterem.)
Volt közönségkommunikáció, koncert után totál odanemillő Palotai afterparty (rewind ugyebár), meg drága sör.
Ööö, és nem nagyon lehetett fotózni, mert zavarta a lányokat - ezt értem is, meg nem is. (Mindenesetre még ezt megelőzően készült összesen kb. 10 db kép nagyjából egy emberről - ennek fele itt a posztban, a fenti képre klikkelve.)

Öhm, mindent összefoglalva: gyertek még ide, mert jó volt, 10/10, ilyenek.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Az idei Sziget-nap is megvolt. Tavaly rosszul hangositott, hakniszeru, unott Tool, iden fenyevekkel jobb, de a hangositassal fossa fuxolt Meshuggah, dinamikatlan, a SOAD-hoz kepest teljesen erotlen Serj Tankian, valamint ossznepi vigyorsaggal es totyogassal kisert Barabas Lorinc Eklektric. Utobbie a victory, egyszeruen kurva jo volt - annyira, hogy meg a fenykepezot sem akartam elovenni (s milyen jol tettem, hogy nem tettem).

Kicsit bovebben kifejtve meg rohadjon szarra az egesz Sziget. Az egy dolog, hogy minden evben elhuzzak a mezes madzagot az emberek elott, hogy iden mar lesz eleg toitoi, iden szellozni fognak a satrak, iden mar jo lesz a hangcucc, iden mar blabla…
Lofaszt. A Meshuggah koncertbol csak a dobgepet, a cintanyert es az enekes dormogeset lehetett hallani, a gitarok teljesen eltuntek, csak a szolok alkalmaval lehetett hallani oket, ami azert eleg nagy ervagas egy olyan zenekarnal, ami mondjuk a komplexitasra epit. Hurrah. Es ha ez meg nem lett volna eleg, a HammerWorld satorban vagni lehetett a fustot, ha esetleg jo helyen alltal, akkor pedig amellett, hogy a cigifust kicsipte a szemgolyodat, meg az _altalaban_ egyszer-ketszer, azonban jelen esetben legalabb 50-szer felvillogtatott gecieros, kozonsegfuxolo reflektoroktol is kifolyt a szemed. Yep. Subscribe alatt mar a mikrofon sem akart megszolalni - ha igaz a pletyka. Az ejjeli egykor kezdodo Barabas Lorinc is barmifele kovetkezmeny nelkul eltolodhatott ejjeli kettore.

Mindazonaltal utobbi zenekar koncertjet szerencsere a legtobben (parszazan) kivartak, s a bandan sem latszott meg az, hogy ok most itt egy orat vartak es ezert a kurva anyjat a vilagnak. Merthogy a zenekar tagjai vegig mosolyogva jatszottak, kommunikaltak a kozonseggel, akik pedig vigan tancoltak a kicsit jazzes, de meg boven bugizhato zenejukre. Egyebkent egyszeruen hihetetlen, hogy a zenekar hozzaallasa mennyire befolyasolhatja a koncertelmenyedet, peldakent emlitve ott a Zagar, akik minden koncertet fapofaval, unottan, nulla kommunikacioval jatszanak vegig - ezzel teged is unalomba taszitva. Zsager Balazs monnyon le!

A Meshuggah is igyekezett fokozni a hangulatot, ami olyan formaban sikerult is, hogy mondjuk a szar hangositas ellenere felallt a szor a hatamon, amikor megszolalt a Future Breed Machine jellegzetes kezdese, a kozonseg pedig ennek hallatan vigan torte ossze egymast. Pokolian jo. Enekes baratunk szokasos tekintetevel es szigoru bologatasaval - egyesek szamara tan rohejes, de - meg mindig URAL. Igen, nagybetuvel, meg igy is, hogy Sziget, hogy nem latok, hogy megfulladok, s nem hallom a fel zenekart.

Ohm, mi maradt meg? Jah, Serj Tankian. Hat o azt hozta, amire szamitottam: cilinder, zako, csokkentett hangulat, egyforma szamok, lalalala - _nem_ vicces. Viszont orultem, hogy vegre lathattam, s hallhattam ot eloben, mert egyreszt a hangja meg mindig rohadt jo, masreszt pedig a regi SOAD lemezek a kedvenceim koze tartoznak. (Kar, hogy a penz ezt is tonkretette…de mindegy, roluk majd irnek egy kulon posztot - marmint hogy mennyire tartom oket balfasznak az utobbi ket lemezert, meg ezert az ujabban rajuk jellemzo mumajer viselkedesert.)

Tovabbi pozitivum, hogy most mar 6 decit jelent a szigetes korso, ami annyibol mindenkeppen elonyos, hogy igy talan eleri a poharban a sor aranya az 5 decit. Hurrah!
A pizza meg mindig finom, az ismerosok meg mindig megtalalnak (ha akarod, ha nem), Hajni pedig meg mindig hot-dogot arul. A bejaratnal Don’t Panicet osztogatnak, ami tovabb fokozza az oromodet, mikozben a kenyelmes agy fele ballagsz (hazafele) - mert ezt a Szigetet szerintem meg mindig/mar nem lehet kibirni 5-7 napon keresztul. Ejszakara az egeszet ellepi a merhetetlen mennyisegu szemet, a hangulat leul, az ido lehul, a satrak usznak a porban, engem a megannyi nacio nagy egymas nyakaba borulasa sem tud annyira lekotni, raadasul ennyi penzt nem er meg az a sok barmikor lathato magyar banda, meg a kulfoldi sztarok, akiket rendszerint muszaj kulon is megnezned, mert a fesztivalos fellepesek utan valahogy csak a merhetetlen ur marad - tisztelet a kivetelnek.

Hogy vegkepp osszezavarjam a nagyerdemut, azert leirnam, hogy jol ereztem magam, s nem sajnalom az elkoltott penzt, de ez a legkevesbe koszonheto a szervezoknek, meg ugy osszessegeben a Ziget-jelensegnek. (Szoval szol akoszi a zenekaroknak es az ismerosoknek, ugyanakkor egy enyhe anyazas es egy hazhoz szalitott napalm a fesztivalnak.)

Ja, s mivel ennek a posztnak valahogy hianyzik a vege, ezert go ahead Pasz blogjara, aki reszletesebben is elmagyarazza, hogy a SZiGET miert FAiL…

Neha azert jo kimozdulni a szabadba es nem a varosi szmogot szivni. Jelen esetben 3 ejszakat toltottem a poloskei horgaszto (Gyula bacsi FTW!) partjan, satorozva, nomadkodva, de azert telefonnal, mp3 lejatszoval es digitalis fenykepezogeppel felszerelkezve, csak hogy ne erezzem magam annyira feszelyezve. A 3 nap alatt tobb dologra is radobbentem. Ezek egyike az volt, hogy utalom a termeszetfotozast. Nem csak azert, mert nem megy, hanem mert unalmas is. Masreszt pedig egyes szamok merfoldekkel jobbnak tunnek (vagy akar azok is) egy idealis napszakban, egy idealis steg csucsken ucsorogve, mint mondjuk odahaza, a betonkockaban gubbasztva. Ergo ha lenne egy jobb minosegu napkollektorom, amivel az unalmamat eluzo fenykepezogepet es mp3 lejatszot a vegtelensegig toltogethetnem, valamint tetszoleges mennyisegu es minosegu konyvem, akkor akar hosszabb ideig is maradnek ott, ahol - foleg mivel most, a gep elott gornyedve rendkivul maganyosnak erzem magam, mig ott azert ez kevesbe volt elmondhato. Nyeh.

Ja, a fenti kepre kattintva flickr galeria par random keppel, ofkoz az utobbi napokrol - rosszul vagva, tomoritve, zajosan.