Valami egészen furcsa történt tegnap este. Elmentem egy olyan zenekar koncertjére, ami idehaza hallgatva nem tetszett túlzottan… éééés hatalmasat csalódtam - nyilván pozitívan. (Ezt az előző két mondatot lehet így…?)
Szóval volt ez a koncert, ezzel a bandával, akiknek mindig mindenhol máshogy látom leírva a nevét…ja, Thee Silver Mt. Zion Memorial Orchestra and The Tra-la-laband. Most így.
Egyszerűen más volt. Más volt így hallani, hogy közben láttad a zenészek arcát, akik _tényleg_ teljes átéléssel, szinte egy emberként zenéltek. Más volt így hallani, hogy hallottad a zenét, a hegedűt, a másik hegedűt, blabla, míg a stúdiólemezeken inkább csak a kántálást hallod. Aztán megint más volt az, hogy itthon hallgatva valahogy narkós állatokat képzeltem a zenészek mögé, holott nem. Nagyon nem. És még sorolhatnám…
(Ohh, és kb. szerelmes lettem a hegedűs leányokba. Egyszerűen látni őket, ahogyon, amilyen átszellemültem zenéltek…ahhh… <3)
Egyébként…
Maga a koncert úgy másfél órán át tarthatott, kétszeri visszatapsolást követően kezdhették meg lehordani cuccaikat a zenészek az x emelet magas Corvintetőről. Ehh.
A hangosítás lehetett volna jobb, de még így is túlteljesítette a helyhez fűzött várakozásaimat. (Annak aki még esetleg nem járt volna a Corvintetőn: olyan mint egy kínai étterem.)
Volt közönségkommunikáció, koncert után totál odanemillő Palotai afterparty (rewind ugyebár), meg drága sör.
Ööö, és nem nagyon lehetett fotózni, mert zavarta a lányokat - ezt értem is, meg nem is. (Mindenesetre még ezt megelőzően készült összesen kb. 10 db kép nagyjából egy emberről - ennek fele itt a posztban, a fenti képre klikkelve.)
Öhm, mindent összefoglalva: gyertek még ide, mert jó volt, 10/10, ilyenek.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Az idei Sziget-nap is megvolt. Tavaly rosszul hangositott, hakniszeru, unott Tool, iden fenyevekkel jobb, de a hangositassal fossa fuxolt Meshuggah, dinamikatlan, a SOAD-hoz kepest teljesen erotlen Serj Tankian, valamint ossznepi vigyorsaggal es totyogassal kisert Barabas Lorinc Eklektric. Utobbie a victory, egyszeruen kurva jo volt - annyira, hogy meg a fenykepezot sem akartam elovenni (s milyen jol tettem, hogy nem tettem).
Kicsit bovebben kifejtve meg rohadjon szarra az egesz Sziget. Az egy dolog, hogy minden evben elhuzzak a mezes madzagot az emberek elott, hogy iden mar lesz eleg toitoi, iden szellozni fognak a satrak, iden mar jo lesz a hangcucc, iden mar blabla…
Lofaszt. A Meshuggah koncertbol csak a dobgepet, a cintanyert es az enekes dormogeset lehetett hallani, a gitarok teljesen eltuntek, csak a szolok alkalmaval lehetett hallani oket, ami azert eleg nagy ervagas egy olyan zenekarnal, ami mondjuk a komplexitasra epit. Hurrah. Es ha ez meg nem lett volna eleg, a HammerWorld satorban vagni lehetett a fustot, ha esetleg jo helyen alltal, akkor pedig amellett, hogy a cigifust kicsipte a szemgolyodat, meg az _altalaban_ egyszer-ketszer, azonban jelen esetben legalabb 50-szer felvillogtatott gecieros, kozonsegfuxolo reflektoroktol is kifolyt a szemed. Yep. Subscribe alatt mar a mikrofon sem akart megszolalni - ha igaz a pletyka. Az ejjeli egykor kezdodo Barabas Lorinc is barmifele kovetkezmeny nelkul eltolodhatott ejjeli kettore.
Mindazonaltal utobbi zenekar koncertjet szerencsere a legtobben (parszazan) kivartak, s a bandan sem latszott meg az, hogy ok most itt egy orat vartak es ezert a kurva anyjat a vilagnak. Merthogy a zenekar tagjai vegig mosolyogva jatszottak, kommunikaltak a kozonseggel, akik pedig vigan tancoltak a kicsit jazzes, de meg boven bugizhato zenejukre. Egyebkent egyszeruen hihetetlen, hogy a zenekar hozzaallasa mennyire befolyasolhatja a koncertelmenyedet, peldakent emlitve ott a Zagar, akik minden koncertet fapofaval, unottan, nulla kommunikacioval jatszanak vegig - ezzel teged is unalomba taszitva. Zsager Balazs monnyon le!
A Meshuggah is igyekezett fokozni a hangulatot, ami olyan formaban sikerult is, hogy mondjuk a szar hangositas ellenere felallt a szor a hatamon, amikor megszolalt a Future Breed Machine jellegzetes kezdese, a kozonseg pedig ennek hallatan vigan torte ossze egymast. Pokolian jo. Enekes baratunk szokasos tekintetevel es szigoru bologatasaval - egyesek szamara tan rohejes, de - meg mindig URAL. Igen, nagybetuvel, meg igy is, hogy Sziget, hogy nem latok, hogy megfulladok, s nem hallom a fel zenekart.
Ohm, mi maradt meg? Jah, Serj Tankian. Hat o azt hozta, amire szamitottam: cilinder, zako, csokkentett hangulat, egyforma szamok, lalalala - _nem_ vicces. Viszont orultem, hogy vegre lathattam, s hallhattam ot eloben, mert egyreszt a hangja meg mindig rohadt jo, masreszt pedig a regi SOAD lemezek a kedvenceim koze tartoznak. (Kar, hogy a penz ezt is tonkretette…de mindegy, roluk majd irnek egy kulon posztot - marmint hogy mennyire tartom oket balfasznak az utobbi ket lemezert, meg ezert az ujabban rajuk jellemzo mumajer viselkedesert.)
Tovabbi pozitivum, hogy most mar 6 decit jelent a szigetes korso, ami annyibol mindenkeppen elonyos, hogy igy talan eleri a poharban a sor aranya az 5 decit. Hurrah!
A pizza meg mindig finom, az ismerosok meg mindig megtalalnak (ha akarod, ha nem), Hajni pedig meg mindig hot-dogot arul. A bejaratnal Don’t Panicet osztogatnak, ami tovabb fokozza az oromodet, mikozben a kenyelmes agy fele ballagsz (hazafele) - mert ezt a Szigetet szerintem meg mindig/mar nem lehet kibirni 5-7 napon keresztul. Ejszakara az egeszet ellepi a merhetetlen mennyisegu szemet, a hangulat leul, az ido lehul, a satrak usznak a porban, engem a megannyi nacio nagy egymas nyakaba borulasa sem tud annyira lekotni, raadasul ennyi penzt nem er meg az a sok barmikor lathato magyar banda, meg a kulfoldi sztarok, akiket rendszerint muszaj kulon is megnezned, mert a fesztivalos fellepesek utan valahogy csak a merhetetlen ur marad - tisztelet a kivetelnek.
Hogy vegkepp osszezavarjam a nagyerdemut, azert leirnam, hogy jol ereztem magam, s nem sajnalom az elkoltott penzt, de ez a legkevesbe koszonheto a szervezoknek, meg ugy osszessegeben a Ziget-jelensegnek. (Szoval szol akoszi a zenekaroknak es az ismerosoknek, ugyanakkor egy enyhe anyazas es egy hazhoz szalitott napalm a fesztivalnak.)
Ja, s mivel ennek a posztnak valahogy hianyzik a vege, ezert go ahead Pasz blogjara, aki reszletesebben is elmagyarazza, hogy a SZiGET miert FAiL…
well, valojaban eleg gaz volt. no nem azert, csak hat maga a keszulodes igeretes volt, a 7 vetitogepre (nem projektor!) konkretan ragerjedtem, de maga a koncert amolyan nyilvanos probanak tunt, s vegul kb 1/2 oranyi keszulodes utan egy rosszul hangositott 30 percet es 1/4 oranyi aramszunetet kaptunk. tester, jasa ult, boldogsag vegul, de eletem elso pozvakowski. koncertjetol kicsit tobbet vartam.
zarojeles resz: peldaul annyi logikat, hogy ha az elektromos halozat nem birja el a cuccot, akkor legyen mar annyi esze a rendezoknek, hogy csak normal fenyek mellett engedik tovabb a dolgot es nem probalkoznak meg megegyszer a vetitessel, aminek a vegkimenetele szinte biztosra veheto - masreszt pedig egy ekkora helyen (kuplung) szerintem amugy is kevesbe elvezheto a dolog. e?!
ellenben a keddi isis es jakob hatalmas pozitiv meglepetes volt, meg ugy is, hogy a fenykepezogepemet elvettek.
æs íme, fénysebességgel máris itt a beígért rockzenés poszt!
Murr.
