A megjelent albumok kozul egyiket sem vartam igazan epekedve, amit netan megis, az sem lett olyan nagy kedvenc. Kijott az uj Isten Hata Mogott, megjelent az Obzen, aztan nagyjabol ennyi, hala zenei szuklatokorusegemnek. A hallgatott zenek joresze korabbi kiadasok (ujra) felfedezese volt, megszerettem a breakcoret, egyre tobb elektro és acid/nu-jazz kerult a lejatszomra - peldaul Venetian Snares, Genghis Tron, Sayag Jazz Machine, Daniel Licht.

Hudejo koncertek teren sincs nagy tolongas, pedig iden minden eddiginel tobbszor jartam itt es ott. De raterve a targyra, tan csak a Genghis Tront, a Pain of Salvation, a Thee Silver Mt. Zion Memorial Orchestra & Tra-La-La Bandet es a Sayag Jazz Machinet tudnam kiemelni, illetve a magyarok kozul mondjuk a Szigetes Barabas Lorinc fellepest.
A kihagyott esemenyek kozul valoszinuleg a Horse the band es a Rush az, amit bannom kellene.
Az ev legrosszabb koncertje a Zold Pardonos Žagar volt, valamikor a nyar kozepen.

Konyvek, filmek, sorozatok, szinten nem a legujabbak, hm. Omlesztve, sokat nyilvan kifelejtve…
Batman: The Dark Knight, 12 Angry Man, Eternal Sunshine of the Spotless Mind, The Truman Show, Hellboy II: The Golden Army, Some Like It Hot, The Trial, Iron Man.
How I Met Your Mother, Lost S4, The Big Bang Theory, The Flash.
Jeff Lindsay - Dearly Devoted Dexter, John Barth - The End of the Road. Meg az a sok konyv, amit a kezembe nyomtak, de meg nem volt ra idom…

Azert mindezektol fuggetlenul jo volt ez az ev.
(Foiskola, kirandulasok, vonattal ketteszelt ember, IKEA, hot-dog…)

A konkluzio nyilvan az, hogy…

Bal szem, orr, száj picit jobbra, jobb szem picit balra, és akkor, de nem érdekel, mert egyébként nekem tetszik.

Ohm, mar eleg regota tervezem egy ilyen poszt megirasat, ugyhogy gondoltam most kihasznalom mind az egy darab szabad delutanomat eeeees…nem, az az igazsag, hogy csak reszben sikerult megvalositanom, amit szerettem volna.

Egyreszt nem tul jo a memoriam, amit tovabb ront az, hogy az ember egyszeruen nem tud ertelmesen szelektalni, mert nyilvan mast jelentett kiskoromban a zene, es mast most. Masreszrol akkoriban kaptam egy kazettat, amit hallgattam egy evig, ehhez kepest most sokkal tobb hatas er. Persze ezek egy normalis szamara mind magatol ertetodo tenyek, de szamomra megis egy delutanomba kerult radobenni minderre…ugyhogy gondoltam, afele sorozatot inditok majd itt, mindig posztolok egy-egy tracket, ami szamomra valamiert emlekezetes. De hogy reszben teljesuljon eredeti celkituzesem, ebben a posztban rogton beszurnek 10 olyan szamot, ami tobbnyire korszakalkoto jelentoseggel bir(t) szamomra, elinditott bennem valamit, raakadtam vele egy zenei stilusra, ilyenek…
Egyebkent muszaj megjegyeznem, hogy bar a Dream Theateres korszakomban betonbiztosan azt gondoltam, az ember egy ido utan kinovi a zenekarok, zenei stilusok iranti idoszakos rajongasat, valtogatasat, de pont e zenek gyujtogetese kozben dobbentem ra, hogy ket evtizednyi let utan meg mindig jelen van ez a dolog es bar kevesbe szelsoseges stilusok valtjak egymast, satobbi, de hat azert mosolyogtam magamon egy jot.

Therion - Theli

Jo, eloszor is ez kisse csalas, de nem tudom szamokra bontani a dolgot…
Nem tudom, hogy annyi idosen ez megis hogy illett bele a Pap Ritan es Hupikek Torpikeken taplalkozo lelkivilagomba, de csodaval hataros modon mar akkor tetszett toluk a Theli lemez es konkretan az altalanos iskola also tagozataban Therion poloban feszitettem a tobbi kis pocs kozott. Egyebkent a tobbi lemezuk egy rakas fos.

John Williams - Welcome to Jurassic Park

Na, aha, ez egy igazan emlekezetes darab, egy igazan korszakalkoto film zeneje. Lehettem vagy 6 eves, amikor megneztem, otthon, videon. Azt hiszem eletem elso merevedeset okozta a dolog. Az hagyjan, hogy mint minden kisgyerek, en is dinomanias voltam, de mig addig mondjuk tudtam vagy 23 dino nevet, magassagat, borszinet, elohelyet, addig a JP utan ez a szam konvergalt a vegtelenhez. Ja, hogy a zene? Van olyan, akinek nem tetszik? Magasztos, monumentalis, szivarvanyos, tok jo. Persze nyilvan a hozza kapcsolodo vizualis emlekek miatt is.
Egyebirant muszaj megjegyeznem, hogy kb. 2 hete ujraneztem a trilogiat, majd felmasoltam az OST is az iPhoneomra. Meg mindig gyerek vagyok.

Sub Bass Monster - 4 ütem

Ujabb gyongyszem, felsos koromban lattam meg a Z+ csatornan, ofkoz meg aznap megvettem az idoszakos Bravot es rajongo lettem. Persze a gyerekkori hulyesegeimtol eltekintve meg most is tartom, hogy a srac az egyetlen magyar rapper, akinek normalis szovegei voltak/vannak es nem csak mindenfele sablonos faszsagrol regel(t?). Persze ezt o is kozli a Makvirag cimu szamaban, de az aktualis 4 utem klipje akkor is mokasabb.

Limp Bizkit - Rollin’

Valahogy a Sub Bass Monster es a Limp Bizkit kozotti par ev kiesett az emlekezetembol, szerintem az akkoriban dulo radio-disco orulet aldozatakent resetelte magat az agyam. De hogy valami erdekeset is irjak, en akartam lenni Fred Durst. Plusz felfestettem festekszoroval a hazunk falara, hogy Limp Bizkit. Es hasonlok. Azert a My Way es a Boiler akkor is orok klasszikusok, ha a numetal mar kiment a divatbol es Fred Durst is csak a House MD-ben kap szerepet.

Dream Theater - Take the time

Megtorven a numetalos riffeket, hirtelen edesapam hatasara ramtort a sznobsag, aminek elso allomasa a Dream Theater volt. Eloszor csak hatterzenenek volt jo, plusz a 6:00 ebresztonek, de aztan a fenti szam amulos-bamulos gitarvirtuozos videoja meghozta a regota vart szerelmet, aminek persze leginkabb fentebb is emlitett joapam orult a legjobban, mert igy cipelhetett magaval koncertekre (Firenzebe!), plusz vegre lett egy uj allando beszedtemank a hanyatlo horgaszat es a kosarlabda melle.

System of A Down - Toxicity

Megtorven az epp kimeruloben levo Dream Theater progresszivnek mar egyre kevesbe nevezheto gitarhokizasat, jott az akkor meg a kor Metallicajakent emlegetett System of A Down, akiknek koncertfelveteleikre naphosszat headbangeltem otthon a gep elott gubbasztva, mert hat ujrokk ide vagy oda, de egyszeruen zsenialis arcok voltak - egeszen a ket legutobbi lemezukig, aminek szarsagaval sokkoltak az egesz vilagot, igy aztan gyorsan feloszlottak. Meg persze ott a nyari Szigetes Serj koncert…

Tool - Lateralus

Eva apam helyebe lepve adta virtualisan kezembe a fentebb emlitett szamot, amivel aztan megalapozta a kovetkezo 1,5-2 ev rajongasanak targyat, aminek csucsan tan meg en is tagja voltam a magat felsobbrendunek es hudekulonbnek erzo Toolos vendegkonyvnek, akik valoszinuleg barmikor szivesen kaptak volna a lehetosegen es leszoptak volna Maynard faszat. No igen. Ettol fuggetlenul a Tool meg mindig elso helyezett a last.fm listamon, no meg meg mindig szeretem a zenejuket, csak epp ugy gondolom, hogy addig tudtam a legjobban ertekelni oket, illetve csak a zenejuket, amig tudatlan kis senkikent ugy hallgattam a szamaikat, hogy a hozza kapcsolodo vizualitashoz, kulthoz esatobbi dologhoz semmi kozom nem volt, mi tobb, azt sem tudtam, hogy van. Na.

Isten Háta Mögött - Tavaszi nemződüh

Az IHM akkoriban igazabol nagyon Toolos volt, nekem pedig elsore nagyon nem szimpatikus, de valahogy Eva massziv baszogatasara megvaltozott a dolog es ezzel ok lettek az elso magyar banda, akik magyarul enekelve lenyugoztek, tetszettek, elmentem a koncertjukre, ilyenek. Volt elottuk ugyebar a Stonehenge, de hat nekik csak a tagjaik voltak magyarok, ugyhogy. A Gire meg csak kesobb tunt fel a szinteren - es nem is jutottak eddig az eszembe, pedig lehet, hogy inkabb roluk kellett volna irnom.
Egyebkent az IHM azota kevesbe Toolos, meg aztan divat is lett, ugyhogy az uj albumrol mar csak a VHK-feldolgozast szeretjuk. Na jo, azert nyilvan nem, de.

Mogwai - Glasgow Mega-Snake

Nagyjabol elso es utolso post-rock elmenyem (ami amugy inkabb indie, de mindegy). Kotodik hozza sok orrfacsaro brit, elszallos koncertvideo-nezes, merenges, ilyenek. Az elso es egyetlen a mufajbol, amit szoveg nelkul elviselek es nem tartozik bele a csak-hatterzenenek-jo kategoriaba.

Birdy Nam Nam - Abesses

Valamikor tavaly ev elejen akadtam ra magara az egyuttesre Eva gepen, aztan azota fan vagyok. Igazabol nem tudok mit irni a szamrol, azon kivul, hogy ihaj. Egyebirant az o albumuk volt az, ami elinditott azon az “uton”, ami egyre inkabb hatasa ala gyur, mert hogy a Birdy Nam Nam utan jott a ColorStar, a Žagar es tarsai. Amolyan open-minded / third eye hataratlepes. Most meg epp John B szol.

Csak mert en meg nem.

Oo

Tényleg.

A “Not A Number” tokeletes zenei alafestest biztosit.

Igazan filmes ez az egesz…

Delutani kitekintonket olvashattak. Tovabbi szep napot!

Most, tobb mint fel evvel kesobb, ulok itt (hol?) es meg mindig nagyjabol* ugyanezen erzesek, a hiany kavarognak bennem ugyanazon film bugyuta dalainak hallgatasa kozben - pedig egyreszt azota sok minden megvaltozott, masreszt meg csak tegnap ejjel jottem haza videkre, holnap esteig. De mar ez is sok…

Nyal? Gyasz? Nevetseges? Szanalmas? “Te hulye vagy?” Nem tudom, lehet. Viszont nem erdekel, mert en igy vagyok boldog.